A hűtőszekrény történelmi eredete
Az emberek már nagyon korai időkben tudják, hogy az alacsonyabb hőmérsékleten tárolt élelmiszerek nem hajlamosak a romlásra. Már több mint ie 2000-ben (i.e. 20. század) a nyugat-babiloni Eufrátesz és Tigris folyók medencéinek ősi lakói jégtömböket halmoztak fel a gödrökben, hogy húst tartsanak. A Shang-dinasztia idején (Kr. e. 17. század eleje – ie 11. század) Kína is tudta, hogyan kell jégkockákat használni az élelmiszerek hűtésére. A középkorban sok országban láttak olyan eredeti hűtőszekrényeket, amelyek speciális víztartályokba vagy kőszekrényekbe helyezték a jégkockákat az élelmiszerek tartósítására. Az 1850-es évekig ezt a típusú hűtőszekrényt még mindig árulták az Egyesült Államokban.
A 17. század közepén nyugaton a szó"hűtőszekrény" belépett az amerikai nyelvbe. A város fejlődésével fokozatosan fejlődött a jégkereskedelem. A szállodák, szállodák, kórházak és néhány igényes városi kereskedő fokozatosan használják a hús, hal és vaj frissen tartására. A polgárháború (1861-1865) után a jeget teherautók hűtésére használták, és polgári használatba is került. 1880-ra a New Yorkban, Philadelphiában és Baltimore-ban eladott hűtőszekrények fele, a Bostonban és Chicagóban eladott hűtőszekrények egyharmada pedig bekerült a háztartásokba. A hasonló termékekhez fagyasztók is tartoznak.
Egy hatékony hűtőszekrény elkészítése nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A 19. század elején a feltalálók nagyon kezdetlegesen megértették a hőfizikát, ami elengedhetetlen volt a hűtéstudományhoz. Nyugaton úgy gondolták, hogy a legjobb hűtőszekrénynek meg kell akadályoznia a jég olvadását, de az akkoriban nagyon elterjedt nézet nyilvánvalóan téves volt, mert a hűtésben a jég olvadása játszott szerepet. A kezdeti időkben az emberek sok erőfeszítést tettek a jég megőrzése érdekében, beleértve a jeget takarókkal beburkolva, hogy a jég ne tudja betölteni a szerepét. A feltalálóknak csak a 19. század végén sikerült megtalálniuk a hatékony hűtőszekrényhez szükséges szigetelés és keringés pontos egyensúlyát.